Generációkon átívelő művészet – a Benkő család

Háromgenerációs művészportré – beszélgetés Benkő Imrével, Benkő Zsolttal és Benkő Mátéval.

CSALÁD, HÁTTÉR, ÖRÖKSÉG

Mit jelent Önöknek a művészi örökség, amely három generáción keresztül is meghatározza a család életét?

Zsolt: Egyfajta látásmódot kapunk és adunk tovább, a személyes életút és tapasztalatok beépítésével, ami nagyon tág és befogadó szemlélet. Nagyon támogatjuk egymást és büszkék vagyunk az elért eredményeinkre.

Imre: Mindhárman az alkotómunkánk megszállottjai vagyunk.

Máté: A világ jobbá tételének (legalábbis a magunk módján) vágya és mértéke mindhármunknál a családban a művészetünkben érhető tetten leginkább.

Volt-e „kötelező” irány a családban, vagy mindenki szabadon talált rá a saját eszközére, műfajára?

Zsolt: Természetesen semmilyen presszió nem történt soha, mindenki a saját világát építve találta meg belső instrukciók alapján a kifejezés módját, a saját útját.

Imre: Mindenki szabadon talált rá választott műfajára.

Máté: Nem volt irány, nekem elég volt látni gyerekként mindkettőjük csillogó szemét munka közben és én is szerettem volna úgy érezni magam…

PÁRHUZAMOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Hogyan látja a fotográfus a zenész előadását, és hogyan hat a zenére a vizualitás jelenléte?

Zsolt: Én nagyon sokszor képekben gondolkodok a zenében, nagyon vizuális típus vagyok. Nagyon inspiráló feladat amikor képre kell zenét formálnom. Hatnak egymásra és több dimenziós élményt adhatnak.

Imre: Zsolt és Máté zenei hangzása nagyon inspiráló számomra és nagyon jól illenek a „blues” életteli fotóimhoz, ennek hallható-látható eredménye három YouTube videón is megtalálható.

Máté: A világ színes palettájáról bármit is választanék, biztos, hogy érzelemmé formálnám és szinte fizikai megjelenést imitálva közölném azt a hangszeren. Az érzelmi kifejezés a legerősebb hatás a hangszeren nekem, így egy képet megnézve, az abból jövő impulzusok alapján teljes mértékben visszaadható lesz a hangszeren.

Volt-e olyan pillanat, amikor egyszerre született meg a kép és a hang – egy teljes, közös művészi élmény?

Zsolt: Szerintem amikor Apu fényképez minket Mátéval gitározás közben, az valami ilyen lehet. Bár nyilván a hangok már régen elcsendesülnek mikor meglátjuk a képeket, de az alkotás metszi egymást az adott időben, egyetlen pillanatban.

Imre: Igen, az együtt dolgozás mindig örömteli és összehangolt.

Máté: Volt rá példa, nagyon szerettem, mind a kiállítás megnyitókon, ahol mi Apával muzsikáltunk Papa pedig fotózott minket, mint a családi fészekben.

Mit jelent Önöknek a közönség: értelmező, társ vagy visszhang?

Zsolt: Mindhárom dolog fontos útja a kibocsátott impulzusnak. Az egyéni értelmezési módok színessé teszik a fotókhoz vagy a dalokhoz tartozó történetet, kortársként élik meg a közeget melybe ezek születtek és véleményükkel formálják, inspirálják az alkotást.

Imre: Az alkotómunkámat, életutamat elemző megjelenések fontosak számomra, de nem veszek részt a közösségi média felületeken…

Máté: Talán az értelmezőt kiemelném, mert ha nem próbálják értelmezni a munkádat, akkor miért és kinek csinálod? A visszhang pedig segít és terelget a befogadása mértékében.

A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A MŰVÉSZET

Milyen lehetőségeket vagy veszélyeket látnak a mesterséges intelligencia térnyerésében saját művészeti ágazatukban?

Zsolt: Sajnos a zeneiparban már mind a hasznos és a káros oldala is megmutatkozott a mesterséges intelligencia térnyerésének. Ettől függetlenül a jövő mindenképpen abba az irányba mutat, hogy a művészeti tevékenységekben is fel lehet használni részfeladatok, háttér munkák vagy formázás tekintetében úgy, hogy az eredeti alkotó impressziót kiszolgálja és ne helyettesítse.

Imre: A mesterséges intelligencia a gazdasági, társadalmi folyamatokban nagyon hasznos, de a művészetekben az alkotások hitelességét rombolja, összekuszálja.

Máté: Ijesztően gyorsan és pontosan lehet vele imitálni az emberi munka látszatát, de nem tud közvetlenül átjuttatni olyan valós érzelmeket, amilyen sebességű érzelmi kitöréssel jár például egy dal eljátszása, megírása vagy meghallgatása. Határozottan praktikus a megjelenése apróbb háttér munkálatokat tekintve.

KÖNYV

Mit tartanak a legfontosabb üzenetnek, amelyet a művészeten és a könyveken keresztül továbbadnak?

Zsolt: Az ember a maga korában! Korlenyomatok és gondolatok a látott és tapasztalt világban való eligazodáshoz, a belső út megtalálása, megélése.

Imre: A könyvek maradandó lenyomatai egy kornak, az alkotó ember értelmező meglátásainak, gondolatainak.

Máté: Születésük korának méltó szónokai. Az élet méltó fenntartása.

A Ráday Antikvárium régiségek, ritka és bibliofil könyvek megőrzésén dolgozik. Hogyan viszonyulnak ehhez az értékmentő szemlélethez?

Zsolt: Mindenképpen fontos, küldetésszerű feladat, aminek a célja a folytonosság fenntartása a régebbi korok és napjaink, illetve a jövő között.

Imre: Virtuális világunkban a könyvek történelmünk, kultúránk kézzel fogható relikviái, műtárgyaink megőrzése fontos feladat az utókor számára.

Máté: A könyv nekem szívügyem, nagyrabecsülöm az antikváriumok értékmentő, újrahasznosításában játszott szerepét és azzal sem árulok el titkot, hogy a Ráday Antikváriumhoz személyes kötődésem is van.

Egyszemélyes interjúnkat Benkő Imrével, Benkő Zsolttal és Benkő Mátéval külön posztban olvashatják.