Szerző: Franky Silver 

DÁTUM: 2023-08-24  

1920-ban egy bizonyos Greta Gustafsson debütált a filmvásznon a PUB áruház rövid reklámfilmjében. Senki nem sejtette, hogy ez egy példátlan filmkarrier kezdete.

Nem sokkal később Greta Garbo a némafilm szupersztárja lett Hollywoodban. Amikor megjelent a hangosfilm, akkor kezdődtek a problémák.

A színésznő karrierje 1923 májusában kezdődött el egy stockholmi lakásban az Odengatanon. Akit keresett, nem volt otthon, amikor becsöngetett a lakásba. Egy férfi nyitott ajtót, aki Axel Nilson asszisztensként mutatkozott be. Megkérte Gretát, hogy várjon. Egy óra múlva belépett a ház ura elegáns tavaszi öltönyben, egy orosz farkaskutyával az oldalán. Alaposan megnézte a színésznőt.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Mauritz Stiller végül kezét nyújtotta, hogy üdvözölje Greta Gustafssont.

Mauritz Stiller találkozót kért tőle

Tizenhét éves volt, a Dramaten színitanodába járt, alkalmi szerepként pedig a Teknősfésű című német komédiában szerepelt, melynek április 28-án volt a bemutatója és nagyon jó kritikákat kapott.

Greta Garbo 9 år (?)

Amikor visszajött a színitanodába a húsvéti szünet után, egy üzenet várta, Mauritz Stiller filmrendező találkozni szeretne vele. Greta Gustafsson nem hitt a szemének, amikor az üzenetet olvasta.

A finn színházi rendező Mauritz Stiller 1912-ben lett a Svéd Filmszínház alkalmazottja, majd ezután negyvenkét filmet készített. A szerelem virágai című filmje (Sången om den eldröda blomman, 1919) húsz országban aratott sikert. A Kék róka (Erotikon, 1920) még Charlie Chaplin és Sergej Eisenstein csodálatát is kivívta. Így lett a rendező nemzetközi szupersztár.

Reklámfilmben debütált

Mauritz Stiller nemzetközileg elismert volt, ám Greta Gustafsson akkor még nem. 1920-ban debütált a vásznon a Herrskap i Stockholm ute på inköp (Stockholmi urak vásárolnak) című reklámfilmben.

1922 nyarán kapott egy nagyobb szerepet a Luffar-Petter filmben, majd néhány héttel később felvették a Dramaten színitanodájába.

Ekkor akart Stiller filmet készíteni Selma Lagerlöf Gösta Berling című regényéből, és a legjobb szereplőket kereste a filmhez. Fontos volt számára, hogy a színészek pont úgy nézzenek ki, mint ahogy az a forgatókönyvben le van írva. Az egyik főszereplő Elisabeth Dohna olasz nemesasszony. A rendező olyan színésznőt keresett, aki olasznak néz ki, és amikor először meglátta Greta Gustafssont, úgy érezte, megtalálta akit keresett.

Ekkor kérte meg a leendő filmcsillagot, hogy keresse fel otthonában, az Odengatan 7B-ben.

Meghívták a Gösta Berling próbafelvételére

Lapossarkú cipőt vett fel, hogy ne tűnjön olyan magasnak, fekete harisnyát, hogy ne tűnjön vastagnak a lába. Feszült volt a várakozástól.

„Lenne olyan kedves levenni a kabátot és a kalapot?” – kérte Mauritz Stiller.

Azt tette, amire kérték, a rendező pedig alaposan megnézte, anélkül, hogy mondott volna bármit. Végül Greta megértette, hogy az audienciának vége. Csendben felvette kabátját, kalapját, készen állt az indulásra. Amikor elköszönt, Stiller elkérte a telefonszámát.

Ennek ellenére Greta Gustafsson biztos volt benne, hogy nem lesz a dologból semmi. Hallotta a barátnőitől a színitanodában, hogy ha egy rendezőt nem érdekli a jelentkező, akkor búcsúzáskor elkéri a telefonszámot.

Amikor Greta elhagyta a lakást, Mauritz Stiller Axel Nilsonhoz fordult és azt mondta: „Van valami egészen különleges ebben a lányban. Muszáj kiderítenem, hogy mi az.”

Gretának nem volt telefonja, ezért egy barátnője számát adta meg. Pár nappal később Nilson telefonált és azt az üzenetet hagyta, hogy Gustafsson kisasszony jöjjön el másnap délelőtt tízre a Råsundában lévő filmstúdióba egy rövid próbafelvételre.

Greta Gustafsson megkapta a Garbo művésznevet

1923. július 23-án Greta Gustafsson aláírta a szerződést a Svéd Filmintézettel a Gösta Berling filmprodukcióra, mellyel 3000 korona fizetés járt.

Augusztusban elkezdték a forgatást Lars Hansonnal a címszerepben. A film végül több mint háromórás lett. Selma Lagerlöf vonakodva ugyan, de végül engedélyt adott arra, hogy a film happy enddel végződjön. Amikor a filmbemutató elérkezett, a plakátokon nem volt Gustafsson név, a rendező az utolsó pillanatban kitalált számára egy művésznevet, így lett Greta Gustafssonból Greta Garbo.

A film sikeres volt, miáltal a tizennyolc éves Greta Garbo híres lett.

1925 szeptemberében mindketten Hollywoodba utaztak, ahol Greta Garbo példátlan filmkarriert futott be. Stiller néhány sikertelen projekt után pontot tett rendezői pályája végére, majd 1927-ben visszautazott Svédországba szó szerint meghalni. Beteg volt és fáradt, amikor Greta barátnőjének elmesélte, hogyan kapott szárnyra Greta karrierje Amerikában, majd azzal fejezte be: „Meg kell mondanom, hogy Greta az én kreálmányom!”

Egy csillag születése

Mauritz Stillernek egy évvel később már nem volt alkalma látni saját „kreálmányát”, ám ha lett volna, rá sem ismert volna.

Greta cseppet sem törődött a Metro Goldwyn Mayer PR csapatával, akik keményen elhatározták, hogy filmcsillagot hoznak létre, és pontosan tudták, hogy ezt hogyan csinálják. Végül mégis olyanná alakították Gretát, amilyen a késői 20-as évek ideálja volt, és amit éppen ez a filmgyár hozott létre.

1927-re Greta Garbo kinézete pontosan olyanná alakult, hogy az megfeleljen az akkori szépségideálnak, amit esély sem volt természetes úton elérni. Kisimították a haját, a száját megvékonyították, a fogait kifehérítették és kiegyenesítették. Egy kemény diéta szintén hozzájárult a radikálisan megváltozott külsőhöz.

Így lett Greta Garbo kinézete az ő legfontosabb márkajele. Még a legközelebbi kamerafelvételek sem leplezhették le a legkisebb egyenetlenséget sem a filmcsillag bőrén. A legapróbb hiányosság sem volt megengedett. Így vezeték be Greta Garbo színésznőt.

Valójában Greta Garbo elsősorban nem személyként vagy színésznőként volt érdekes, sokkal inkább egy különleges jelenségként. Ahogy abban az időben a szépséget bemutatták, ahhoz Greta Garbo színésznői stílusa tökéletesen illeszkedett. Az ő távolságtartó stílusa nemcsak az isteni szépségéből eredt, hanem abból az érzésből is, hogy elérhetetlen.

Gyűlölte a nyilvánosságot

Az első négy évben Hollywoodban Greta Garbo tíz filmben játszott. Az 1927-es szerződése alapján heti hatszáz dollárt keresett. Ugyanebben az évben, év végén ez már heti kétezer dollár volt, két évvel később pedig már hatezer.

A siker monumentális volt. Az MGM elmondhatta, hogy a befektetés megtérült. Létrehozták a filmvilág legfényesebb csillagát.

Greta Garbo hangtalan volt, nemcsak a némafilmekben, de a stúdión kívül is. A filmvállalat PR-igazgatója egy különleges dilemma előtt állt. Volt egy sztár, aki túlragyogott mindenki mást, de aki a nyilvánosság minden formáját gyűlölte. Nem akart riporterekkel beszélni, soha nem ment el a premierekre, nem járt éjszakai klubokba, minden lehetséges látogatót elutasított, még a királyi családot is. Kizárólag a legszűkebb baráti körével járt össze.

Ez a visszahúzódó életmód tökéletesen illeszkedett a róla kialakult mítoszhoz. Ez a távolságtartás különösen erős vonzalmat váltott ki a közönségből, amit folyamatosan emelkedő kasszasikerek követtek. 1933-ban 250 000 dollárt kapott a Krisztina királynő (Queen Christina 1933) főszerepéért. Az egész film költségvetése félmillió dollár alatt volt. A következő évben 275 000 dollárt kapott az Anna Karenina főszerepéért.

A hangosfilmmel Greta Garbo stílusa elavulttá vált

Ezután valami megváltozott. Amikor 1939-ben felvették a Ninocska (Ninotchka 1939) című filmet, Greta Garbo mindössze 125 000 dollárt kapott a főszerepért, ami még a tizede sem volt a produkció teljes költségvetésének.

Mi történt ez alatt a pár év alatt? A válasz egyszerű. A film új korszakba lépett.

Greta Garbo színészi stílusa legerősebben a közeli felvételeken nyilvánult meg. Nem színpadi színész volt, ő a film számára lett létrehozva. A mozdulatlanság volt a legfőbb jellemzője, a szinte dermedt arcvonások, a sajátos, csak rá jellemző „nemcselekvés”.

Ez a stílus tökéletesen illett a 20-as évek némafilmjeibe, ám a 30-as évek hangosfilmjeiben már elavultnak tűnt. Amikor elkezdett beszélni, azzal elveszítette a korábbi néma istennőként bálványozott mivoltát. A hangja valóságossá tette őt.

Ehhez még hozzáadódott, hogy egy új közönség is elkezdett moziba járni. A 20-as években elsősorban a munkásosztály látogatta a mozikat, ám a 30-as években már a polgári középosztály is csatlakozott hozzájuk, és nekik egészen más elvárásaik voltak egy filmsztárral szemben. Onnantól kezdve a filmszínészek nem lehettek istenek, hanem a hétköznapi ideálnak kellett megfelelniük. Ezzel elkezdődött a sztárok normalizálása.

Az MGM változtatott Greta Garbo imázsán

Amikor a szépség már nem volt elegendő, az MGM elhatározta, hogy megváltoztatja Greta Garbo imázsát.

Az eredmény a Ninocska lett, ez a merev szovjet pártfunkcionárius, aki Párizsban találkozik a szerelemmel és az életörömmel és gyöngyöző a nevetése. Ez vetett véget az elérhetetlenség imázsának, ami annak idején olyan nagy sikert hozott a svéd színésznő számára.

Mindaz, ami annak idején felépítette Greta Garbo imázsát, szépség, elérhetetlenség, távolság, magány, misztikusság és melankólia, ezek mind elveszítették az értéküket és jelentőségüket.

Izoláltan élt

A színésznő meg akarta őrizni ezt az imázst, aminek csak egyetlen módja volt, ha befejezi a filmezést.

Ezt két évvel később megtette. A kétarcú nő (Two-Faced Woman 1941) bukása után visszavonult.

Élete hátralévő részét izoláltan töltötte New Yorki lakásában. Amikor sétálni ment sállal és napszemüveggel takarta el arcát, részben azért, hogy leplezze azt, ahogyan öregszik.

Amikor már nyolcvan éves is elmúlt, még akkor is úgy asszociáltak rá az emberek, mint egy harmincéves nőre. Greta Garbo számára alapvető volt a kortalanság. Az imázsába nem fért bele egy olyan reális dolog, mint az öregedés.

Egy esetleges visszatérés

Greta Garbo találkozása Ingmar Bergman sztárrendezővel egy kegyetlen megerősítése volt a fentieknek.

A színésznő eljátszott a visszatérés gondolatával. 1962 januárjában kért egy találkozót a rendezőtől. Január 4-én a Svéd Filmintézetben izgatott hangulat uralkodott. Jelen volt Ingmar Bergman és Kenne Fant gyártásvezető. Egy olyan nőt vártak, akiről már a főiskolán azt tanulták, hogy „isteni”. Greta Garbo még mindig körülrajongott volt, annak ellenére, hogy több mint húsz éve nem állt kamera előtt.

Elvileg azért utazott Svédországba, hogy egy svéd orvossal konzultáljon. Egy barátnőjén keresztül érdeklődött, hogy meglátogathatná-e a solnai filmgyárat. Azt hozta fel ürügyként, hogy annak idején itt vették fel az Erzsébet grófnő (Gösta Berlings saga 1924) című filmet, ami az áttörést jelentette számára.

Találkozás Ingmar Bergmannal

Azt is kérte a színésznő, hogy találkozhasson a híres és egyben hírhedt rendezővel, Ingmar Bergmannal. Mégis miért?

Kenne Fant tudta, hogy a színésznőt többször felkérték az 50-es években filmszerepekre, melyekre nemet mondott. Azt is tudta, hogy Ingmar Bergman éppen szereplőket keres a Csend (Tystnaden 1963) című filmhez, ahol a női szerepek rendkívül komplikáltak, olyan színésznőket követelnek meg, akik nem hétköznapiak. Greta Garbo esetleg szeretett volna egy ilyen szerepet? Bergman esetleg megpróbálja rábeszélni egy visszatérésre?

A megbeszélt időpontban a lift megérkezett. Egy biztonsági őr ajtót nyitott a hollywoodi sztárnak.

Greta Garbo belépett bézs nadrágkosztümjében, sálban és napszemüvegben. Amikor kezet fogott Ingmar Bergmannal, a keze enyhén remegett és verejtékezett. Egyértelműen olyan ideges volt, mint egy színitanodai diák a nagy rendező jelenlétében.

Néhány másodperc néma csend után a színésznő levette napszemüvegét, majd azt mondta: „Hát így nézek ki, Bergman úr.”

Greta Garbo ekkor ötvenhét éves volt. Bár szépsége nem olyan volt, mint sztársága idején, ám rendkívül magával ragadó volt. Ingmar Bergmant lenyűgözte. A Laterna Magica (1987) című önéletrajzi könyvében ezt írta a találkozóról:

„A szoba félhomályában úgy tűnt, hogy szépsége cseppet sem kopott meg. Ha egy evangéliumi angyallal találkoztam volna, neki is azt mondtam volna, hogy Greta szépsége magasan felülmúlja az övét. Tiszta vonású arcán, homlokán, szemformáján, nemesi állán, érzékeny orrcimpáján egyfajta vitalitás látszott.”

Az üdvözlési procedúra után Ingmar Bergman megkérte vendégét, hogy menjen vele a vetítőszobába, ahol régi filmeket néztek. Ezután elmentek a filmgyárba, hogy megnézzék a stúdiókat és Mauritz Stiller régi dolgozószobáját, ami ekkor már Bergmané volt.

Nincs több film Greta Garbo számára

Solnában, ahol a filmgyár volt, sok mindenről beszélgetett a színésznő és a rendező.

Greta Garbo elmesélte, milyen volt felvenni az Erzsébet grófnő (Gösta Berlings saga 1924) című filmet. Mesélt arról, milyen volt együtt dolgozni Mauritz Stillerrel Hollywoodban, valamint arról is, hogyan utasította el Alf Sjöberg rendezőt, amikor szerette volna a színésznőt felkérni egy filmszerepre. Azt is elmondta, hogy most már belátja, ostobaság volt visszautasítani a lehetőséget.

Greta Garbo megkérdezte Bergmant, hogy mi a véleménye erről, szerinte is ostobaság volt-e visszautasítani annak idején azt a szerepet. Miközben ezt kérdezte, előrehajolt az asztalnál, ahol ültek, így Ingmar Bergman közvetlen közelről megszemlélhette a színésznőt, és hirtelen megrökönyödött.

Ezt írta az akkori benyomásáról:

„Akkor megláttam valamit, amit addig nem! A szája csúnya volt, egy halovány, ráncos vonás. Különös volt és felháborító. Ez az egész szépség és a kellős közepén egy hegszerű valami, teljes csőd. Ezt a szájat és amit mond egyetlen plasztikai sebész vagy sminkes sem tudja varázslattal sem eltávolítani.”

Ingmar Bergman szerint Greta Garbo a gondolataiban olvasott. Azonnal elhallgatott. Néhány perccel később pedig távozott.

Greta Garbonak nem lett több filmszerepe. Amikor a Csend bemutatásra került, Ingrid Thulint láthattuk a főszerepben.

Szeretnél bővebben olvasni Greta Garbo életéről? Esetleg más színészek és rendezők élete és munkássága érdekel? Itt találsz hozzá szakirodalmat: Film, színház könyvek a Ráday Antikváriumban