A labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült.
Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani.
A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: „Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én.”

TARTALOM:

Előszó / Stanley Rous 5
Bevezető 7
Gyermekkorom 9
Ifjúkorom 18
Párizs 23
Újra itthon 31
Életem nagy fordulata 42
A nyílt fasizmus behatol a labdarúgásba is 78
A felszabadulás 97
Elnökhelyettes és szövetségi kapitány 118
A XV. olimpián, Helsinkiben 152
Megkezdjük a felkészülést a világbajnokságra 180
A világbajnokság és közvetlen előzményei 236
Egy elfelejtett esztendő 280
Furcsaságok (enyhén szólva) 331
A nyugdíj és tovább 353
Epilógus 387