Sípos (S) Gyula: Valóban itt a világvége?

A világvége kérdésének puszta felvetése is legtöbbször indulatokat kelt, végletesen különböző vélemények élnek erről a témáról. Vannak, akik szerint a vég gondolatával foglalkozni középkori gondolkodásmódra valló, elavult dolog, s idáig magára valamit is adó ember – értelmiségi – nem alacsonyodhat. A másik oldalon valóban sok alacsony színvonalú megnyilvánulással, ijesztgetéssel, az ítélet időpontjának firtatásával találkozunk – s ez csakugyan elveheti a kedvünket a további vizsgálódástól.
De tényleg csak így, fölényes szkepszissel vagy szélsőségesen érzelmi alapon beszélhetünk a világvégéről? Nincs remény tárgyilagos megközelítésre?
Amint Sípos (S) Gyula könyvéből kiderül: tény, hogy az emberiség nagy kultúrái közül a Biblia alapján álló zsidó-keresztény hagyomány – és csak ez – egyértelműen beszél a történelmet lezáró ítélet eljöveteléről. Az ószövetségi prófétáktól Jézus Krisztusig, Pál és János apostolig számos tanítást és jövendölést találunk erről a Szentírás lapjain. Jézus egyenesen arra int bennünket, hogy figyeljük az idők jeleit, melyek a végidő közeledtére utalnak.
Vajon mennyire konkrétak ezek a jelek? Összefüggésbe hozhatók a történelem eddigi folyamával és a jelen eseményeivel? Csak a próféciák utalnak a vég felé, vagy a Föld jelenlegi ökológiai, politikai, szellemi és erkölcsi állapota is? Hogyan választhatók szét egyáltalán az igaz és hamis próféciák?
A szerző, miközben nem moccan a bibliai alapról, figyelmesen vizsgálja a korunk jelenségeit és lehetőségeit, együtt szerepel nála a biblikus és az aktuális – s végül rájövünk: a Biblia igazán aktuális…