Makk Attila: Kóbor beszélni tanul

Részlet a könyvből:
Kóbort úgy találtam. Kétszer egymás után, mert közben egyszer elveszett. Talán azért is szerettem meg ennyire.
Snaucer-agár keverék lehetett: az agárnál megfontoltabb, bátrabb, a snaucernél fürgébb – Sherlock Holmesnál pedig okosabb. Bozontos szemöldöke, hosszú fekete szakálla snaucerre vallott, de a feje is, teste is nyúlánkabb. A füle nem volt hegyes, a farka pedig felkunkorodott, mint az agáré, mert rá nem kötelezők a fajkutyára vonatkozó előírások: nem kell hegyesre metszeni a fülét és levágni a farkát, hogy szépségversenyen indulhasson.
Tulajdonképpen én hoztam a házhoz, igazából én voltam a gazdája – a sors kegyetlensége, hogy a sok dolgom miatt én foglalkoztam vele a legkevesebbet. Alig vártam a vakációt, hogy kicsit több időm legyen. Utáltam ezt a tavaszt. Nagyanyám, Mamikó szerint a tavasz a legszebb évszak, amikor zsenge zászlót bontanak a bokrok, és vidám madárdalra ébredünk. De én nem szeretek madárdalra ébredni, ha utána fel kell kelnem, és el kell indulnom az iskolába. Inkább aludnék tovább rigófütty nélkül…