Andersen legszebb meséi

A mese nem hal meg soha – mondja a láp asszonya Andersen egyik meséjében. S mi is ezt valljuk a halhatatlan meseköltővel, akinek édes-szép meséi már egy évszázada hódítják meg az emberek szívét. Andersennek nem volt szüksége a mesehagyomány adta keretekre, elég volt, ha kiment a konyhába, az erdőbe, szétnézett a szobában vagy a baromfiudvaron, minden élő, élettelen mesévé vált a szívében. Egy darabka rongy, egy foltozótű, egy elgurult ezüsttallér éppúgy az élet szépségét, a szegények nemeslelkűségét és a gazdagok haszontalan pénzhajhászását, a gőg csúfságát és a megalázottság kínját hirdeti meséiben, mint a virágok az erdőn vagy a bodzatea gőzében felködlő tündér.