Clara Nast: Csöppike a pajkos kisleány

Előjegyezhető

Részlet a könyvből:

No, ez is megvolna! – sóhajtott föl megkönnyebbülten egy teherhordó munkás és odagördítette a falhoz Martosék zongoráját.
A napszámosok sorra fölhordták az új lakó holmijait a csinos lakásba, mely úgy nyüzsgött a lármától és hordozkodástól, mint a hangyaboly.
A szép, szőke Martosné nagyot sóhajtott és csüggedten nézett körül a rendetlen lakásban. A Mári szakácsné, aki ott szorgoskodott körülötte, már hat esztendeje szolgált Martos bankigazgató fiatal feleségénél és ugyancsak szigorú rendet tartott a házban. Most is nekigyürkőzött a termetes asszonyság a munkának és nagy sebbel-lobbal rendezgetni kezdett. Meglehetős lármával dolgozott a „ház gyöngye, csak úgy égett a keze alatt a munka, s minthogy úrnője jóval csöndesebben „működött, hát az éles nyelvű Mári mindig azzal gyanúsította a naccságáját, hogy csak ujjheggyel fogja meg a munka végét, vagyis nem dolgozik semmit.
-Nem láttad Csöppikét, Mári lelkem? – aggódott Martosné a lánykája miatt.
-Itt vagyok, ragyogok, anyuci! – jelentkezett az ötesztendős Zsuzsika, akit nem csak anyukája, hanem az egész ház Csöppike néven becézett.
Csöppike rászolgált mindenképpen a becéző névre, aranyos, szőkefürtű vidám kis jószág volt, aki mindenkinek a kedvében járt, elsősorban az anyucijának.

Készleten

Kiadó

Kötés típusa

Szerző

Fordító

Gáspárné Dávid Margit

Pályi Jenő

Sorozat

Csöppike története

Oldalszám

125