Jókai Mór: A Leaotungi emberkék és más mesék

Ez a Sándorka. No, ezt nem adom. Ez jól tanul, ebből papnak kell lenni, a második: ez lány, lány nem kell a nagyságos úrnak, a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, e nélkül nem lehetek el, a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda, a kis Józsi, ez meg egészen az anyja. Ez volt az anyjának a legkedvesebbje… Úgy járt, hogy már a végére ért, mégsem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé, de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja, melyiket nem tudja, melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.
Így töpreng karácsonyestén a szegény cipészmester, mikor kilenc gyereke közül kéne egyet odaadni a gazdag embernek, hogy az úrnak felnevelje. Végül egyiket sem adja, mert nem tud választani, úgy szereti valamennyit. Mi is így vagyunk ezekkel a Jókai-mesékkel. Melyik a legszebb? Melyik a legjobb? Nem tudunk választani. De nem is kell. Hallgassátok meg, olvassátok el az egész szépséges Jókai-meséskönyvet.