Arday Attila: Vér és aranyak

1956 őszéig minden a legnagyobb rendben zajlott: Melbourne készen állt a XVI. nyári olimpia megrendezésére. Addig 74 ország jelezte részvételét, öttel több, mint a helsinki játékokra. November elején azonban a politika belerondított az előkészületekbe: a magyar forradalom leverése és a szuezi válságra adott katonai válasz még az olimpia megrendezését is veszélybe sodorta. A magyar nemzettel szolidaritást vállaló Spanyolország, Hollandia és Svájc már Ausztráliából rendelte haza sportolóit. A sors fintora, hogy a hollandok a megnyitó napján szálltak fel az őket hazaszállító repülőgépre. A szuezi válság miatt Egyiptom, Szíria, Irak, a tajvani konfliktus miatt Kína mondott nemet az olimpiára.
A magyar sportolók – jelképesen is – ezzel éppen ellenkező irányú utat jártak be. Az októberi forradalom alatt, még itthon, amellett döntöttek, hogy eredményeikkel hívják fel a figyelmet a magyarországi eseményekre. Sportolóink szereplése – a 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzérem – önmagáért beszél.
Könyvünk ötven év távlatából idézi fel az eseményeket. Ehhez a Melbourne-ben érmet szerző, még életben lévő szemtanúkat hívtuk elsősorban segítségül. Olimpikonjaink zömében kristálytisztán emlékeznek a történtekre, amelyekből az elmúlt fél évszázad alatt kikristályosodott a konklúzió: ki hogyan vetett számot sorsával?