Sütő András: Színművek

Sütő András történelmi drámáiban kis közösségben, testvérek, barátok közötti feloldhatatlan ütközéseket látunk a történelmi idő markában. Nagyobb erők szorításában tehát. A kényszerűség helyzetében. A drámák történelmi és mitikus világában mai életünk vizsgázik, mi kényszerülünk választani a különféle magatartásmódok között. Nekünk kell eltűnődnünk a bőrünkön is érezhető tragikumon, hogy mit ér az a mozgalom, amelyik a legjobb eszméit-embereit kényszeríti szembenállásra és pusztulásra. Nekünk kell óvakodnunk a dogmatikussá vált eszmék gyilkos indulatától s a védtelen nyitottság önveszélyességétől. Nekünk kell választanunk a csúszó-mászó létezés és a sajátosság méltósága között, s felfognunk a biblikus gyökérzetű, korszerűvé szenvedett evidenciát – Sütő András parancsainak lényegét: »Ha porból lettünk is: emberként meg nem maradhatunk az alázat porában!« Sütő András nem azért írja drámáit, hogy a történelmet felidézze, vagy hogy eggyel több műve legyen, hanem – maga mondja – hogy eggyel kevesebb csomó a torkában. A tarka vesszők jegyében alkot… a várakozás lámpásait gyújtogatja… a félelmek, álomkommandók Getszemáné-éjszakáján is.