Alfred Jarry: Übü király avagy a lengyelek

Ez a vaskos bohózat egy tizenöt éves gyerek remekműve. Eredetileg egy derék számtantanárt figurázott ki, de amikor szerzője, vidéki és párizsi diáktársaságok dévaj tréfacsinálója 1896-ban előadatta, dráma- és irodalomtörténeti jelentőségre tett szert. Megteremtett egy alakot, Übü papát, akinek az emberiség nagy jellemcsarnokában Figaro, Sancho Panza és Falsteff mellet a helye. Kihívó durvaságaival, szatirikus képtelenségeivel hadat üzent a polgári társadalmi formáknak és a századvég sérthetetlennek hitt színpadi konvencióinak. Jarry egy valószerűtlen színtéren a hatalmi tébolyt állítja pellengérre, és otromba hőseinek apokaliptikus bohóckodásaiban minduntalan fölvillantja a társadalom és a civilizáció visszásságát. Színműve – melyben mindenek fölött uralkodik a konok ostobaság és a nyárspolgári-bürokratikus önkény jelképe, Übü papa óriási, patriarchális alakja – fesztelen és képtelen párbeszédeivel Apollinaire és a szürrealista színház, Ionesco és az antidráma előfutára.