José Martinez Fructuoso: Egy legendás szerelem

Repülés, nők, irodalom – e három szenvedély ifjú istenné varázsolta Saint Exupéryt, aki örökösen viaskodott nagy, mackós és ügyetlen testével, hogy betuszkolja a vadászgépek pilótafülkéjébe. E szenvedélyek istenné változtatták a költőt, aki folyton szomorú képpel járt-kelt, amikor nem repült, és akinek arra volt szüksége, hogy – Ikaroszhoz hasonlóan – kiszabaduljon a hétköznapok labirintusából.
A repülésben a nőkben és az irodalomban valójában volt valami közös: lehetővé tették eme érzékeny és élénk ember számára, hogy szárnyaljon, amelyre olyan nagy szüksége volt, mint a levegőre, így tudott elmenekülni örök gyermeki érzékenysége elől.
Consuelo nem olyan volt, mint a többi nő, akivel a kiábrándult költő rendre találkozott. Őbenne megtalálta rózsáját, akár a kis herceg. Első találkozásuk után ő lett az Asszony, és bár többször is szakítottak, mindig hűséges maradt e soha ki nem hunyó szerelemhez. A különös, a mesemondó, az áradó Consuelo örök szenvedélye maradt.
Saint Exupéry bevallotta: arra született, hogy kertész legyen. A lélek kertésze, aki halhatatlanná tudta tenni az egyetemes gyermekiség arcát, és megszerettette velünk egy virág-asszonynak a képét, akinek utánozhatatlan arcmása belengi e könyv minden oldalát.
A kis herceg elment, miként a rózsája. De amikor magatokban akartok olvasni, ne feledjétek kutatni a teret, amely tükörkép: itt talán fölfedeztek a felhő- vagy csillagjátékban néhány szót, amelyet e két legendás szerelmes vetett papírra. Kis égi krónikákat…