Földényi F. László: A fiatal Lukács

Lukács helyzetét a század eleji Magyarországon az határozza meg, hogy társadalmi szinten csak az elmélet terén nyílott lehetőség a gyakorlatra, és ezáltal a tárgyi világ (amely ellen a gyakorlatra szükség lett volna) idegen, ellenséges és merev, megmozdíthatatlan volt.
A valósághoz való elméleti, és nem érzéki-gyakorlati, viszonyulás határozta meg így nézeteit a művészetről, etikáról filozófiáról, sőt – a politikába való bekapcsolódása után – a politikáról is.