Arany János: Toldi trilógia

E LÓ HANG.
«Mostan emlékezem az elmúlt időkről, Az elmúlt időkben jó Tholdi Miklósról »
lllotvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem Majd kilencz-tiz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését, Pusztító csatában szálfa-öklelését, Hallanám dübörgő hangjait szavának Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon, Ha most feltámadna s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyakövek, öklelő kopjáját. Elhűlnétek, látva rettenetes pajzsát, ,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.&#039,*
* Az ezen ,—&#039, jegygyei felhozott helyek Jllosvaiból vannak átvéve.