Bhagavad Gítá – Az isteni ének

A Bhagavad Gitá, vagyis „Az Isteni Ének, a nagy hindu hőskölteménynek, a Mahábháratának önálló része. Magasrendű bölcselete és költői szépségei révén szinte nagyobb hírnévre és tiszteletre tett szert, még nyugaton is, mint maga az eposz. Méltatáséiba ezen a helyen nem bocsátkozunk, a mű beszéljen helyettünk. Föl kell azonban hívnunk olvasóink figyelmét egynéhány dologra, amit a Bbagavad Gítá megértésiéhez szükségesnek tartunk. A Mahábhárata, amely dr. Baktay Ervin élvezetes tolmácsolásaiban a magyar közönség számára is megismerhető, mint általában a régi, nagy hősköltemények, nem egyetlen ember szellemének terméke. Évszázadok, sőt évezredek bővítették, változtatták, és változtatták, bővítették vele együtt, valószínűleg, a Bhagavad Gítát is, bár a hagyomány mindkettőt Vjászának, a nagy bölcsnek tulajdonítja. A hindu bölcselet és istenfogalom fejlődésének fokozatai benne éppúgy (tükröződnek, mint magában az eposzban. Különféle indiai bölcseleti rendszerek nézetei nyilvánulnak meg benne: néha a Szánkhja-rendszer eszméit és kifejezéseit használja, mádkor a Védánta szerint beszél. Ez ellentmondásokra vezet, de ellentmondásai mindég látszólagosak s a lényeget ritkán érintik. Még az az olvasó is, aki nincs tisztában az indiai bölcselet alapelemeivel, megértheti és összhangba hozhatja őket, ha szentel neki egy kis időt és komolyan belemélyed. A Bhagavad Gítá amúgy sem olyan könyv, amelyet az ember együltőhelyében „kiolvas. Olyan az, mint a Szentírás, vagy mint egy-egy nagy bölcselő, misztikus műve – pl. a Krisztus Követése -: lassan elmélyedve olvassa az ember s minden során gondolkodik. Ha van mű a világon, ami elgondolkodtat, a Bhagavad Gítá az. S ámbár tanítása a legmagasrendűbb metafizika, még sincs olyan verse, amelyiknek ne volna kapcsolata mindnyájunk mindennapi életével.