Bibó Lajos: A gyerek

A lakás földszintes volt. Két szobából és a rendes mellékhelyiségekből állott. Az előszoba: futószőnyeg, fehér asztal három székkel, néhány olcsó vízfestmény a falon, télen nyáron egyformán rideg levegő. A dolgozó: a jobb sarokban asztal, belül mély, dagadt, remeknek készült kanapé, a hozzávaló és hasonló öblös három szék, az ablaknál rövid fekete zongora, balról cserépkályha, ajtó a hálóba, könyvespolc, egyszerű íróasztal, előtte heverő, a földön csaknem faltól falig érő vastag gyáriszőnyeg, a falakon körül tizenkét értékes festmény. A háló: két sima fekvőhely, középen asztal, az ajtó és ablak között fiókos fehér öltöző tükör, négy kisebb szőnyeg és lusta csönd.
Ezek között a falak, bútorok, berendezési tárgyak és egy tízesztendős házasélet bóbiskoló kérdései között élt Csanád István budapesti lakos. Magyar állampolgárnak, református vallásúnak született 1892-ben és ebben az időben, 1928-ban az egyik nagy reggeli napilap szerkesztőségében dolgozott. Kint, a fulladtan lélegző város kövein és a meszszi puszták meghasadt barázdáin augusztus pihent. Csanád idegrendszere hőséget kívánt, ennek következtében májustól szeptemberig lelkes életet élt.