Gustave Flaubert: Bovaryné

Gustave Flaubert alig harmincéves volt, amikor sok-sok ifjúi és romantikus kísérlet után 1851-ben hozzáfogott ehhez az első nagy regényéhez, a Bovaryné-hoz. A legenda szerint barátai tanácsolták Flaubert-nak, hagyja abba az önmutogatást, és a való élet friss áramában próbáljon kigyógyulni a romantikából. Így nyult hozzá egy Normandiában, Rouen közelében lejátszódott házassági drámához, valamint más, a kortól és a környezettől készen kapott „életdarabokhoz”, és így alkotta meg ezekből a részletekből Emme Bovary életének és halálának történetét. Így született meg ez a könyv, amely a romantika alkonyán végre mert a legmindennapibb élethez fordulni élményért és ihletért. Ez az a könyv, amely egy kisváros szürke krónikáját és ezen belül egy kis polgárasszony szenvedélyes ábrándjait és szerelmi tévelygéseit a legtisztább epika magaslataira emelte És ez az a könyv, amely egy házasélet szűk keretében egy kor, egy társadalom áramát is megcsillantja, magának az emberi sorsnak szinte végtelen távlatával. És így vált a kis falusi doktorné mindennél egyszerűbb története a XIX. század francia regényirodalmának látszólag legszerényebb, de valójában egyik leggazdagabb alkotásává, mivel nemcsak hű krónikája egy kis vidéki társadalomnak, hanem leltára egy nagy korszak lendületeinek és letöréseinek, végtelen vágyálmainak és elkerülhetetlen kudarcainak.