Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia I-IV.

Részlet:

Arra nyitotta ki szemét, hogy az ablak alatt két felnőtt ember egyhangúan dörmögő hangja beszélget. Egy darabig mozdulatlanul feküdt tovább az ágyban. Hirtelenében nem tudta, vajjon az folytatódik-e tovább, amit álmodott, vagy már ébren van. De a falióra közömbös ketyegése, a szoba bútorainak és tárgyainak megszokott hétköznapi volta meggyőzte arról, hogy felébredt. Még fülelt azablakon át behallatszó beszédre egy kissé, de aztán hallotta, hogy azok magyarul beszélnek. Magyarul pedig alig értett.
Felült az ágyban és lelógatta lábát a földre. Tíz ujjával, mint fésűvel, nyúlt a fejéhez és kócos haját hátrasimította. Körülnézett. A két ágyat, amelyben apja és anyja háltak, már bevetették. Mióta eszét tudta, a két ágyról mindig így lógott le a szélein rojtosodó, kopott zöld terítő. Apja kint járt a birkáknál valahol. Anyja kint van a konyhán. Behallatszik, ahogy tesz-vesz.