Részlet a könyvből:
A saját anyám nem ismer meg
(Stilus és modor szerző magy. szab.)
– Borzasztó, – mondta barátom, a finom és dekadens költő, míg balkeze halványsárga selyemrózsa gyanánt lógott le a kerevet széléről – borzasztó, a saját anyám nem ismert meg.
Mindketten hallgattunk. És ebben valami mámoros és degenerált volt, mintegy omlatag és panaszos hang, e hallgatás és minden.