Lin Yutang: Mi, kínaiak

Sokan talán nem is tudják, hogy Kínáról szóló ismereteik Lin Yutang könyveiből származnak. Talán nem is olvasták sem regényeit, sem esszéit, hiszen több mint negyven éve már, hogy magyarul utoljára megjelentek. Akkor mind sok kiadást ért meg, több tízezer példányban fogyott el. S akik olvasták, továbbadták, amit e könyvekből Kínáról megtudtak: az ésszerűség szelleméről és a józen ész vallásos tiszteletéről Kínában, a nagycsaládon belüli viszonyokról, a lábelkötés eredetéről és a hozzá társuló erotikus képzetekről, a rejtőzködésről és a lépten-nyomon feltáruló csodákról, a kínai ház belsejéről, a kalligráfia szerepéről a festészetben. Kissé romantikus képet festett hazájáról az Amerikába emigrált kínai író, kissé elfogultat, néhol felületeset, de igazi kínaihoz illő bölcs humorral mondott el mindent, amiről úgy vélte, hogy azt a művelt nyugati közönség befogadja, megérti.
A Mi, kínaiak 1936-ban született, akkor így látta Lin Yutang Kína jövőjét: “Az idősebb nemzedék, amely szeretné visszatolni Kínát a konfucianizmus régi kerékvágásába – beleértve a nők elzárását és a “szűzies özvegység” tiszteletét is -, csak elidegeníti magától az ifjú Kína rokonszenvét. De viszont nem fogja Kínát megváltani az idealisztikus kommunista sem, aki Karl Marx műveit hordja a hóna alatt, kócos hajjal jár, orosz cigarettát szí, és állandóan mennydörög valaki ellen…”