William Faulkner: Sartoris

A Sartoris önéletrajzi fogantatású családregény. A dinasztiaalapító legendás John Sartoris ezredes dédapjáról mintázta Faulkner. Még fontosabb és érdekesebb a szerző ifjúkori önarcképe: az első világháborúból hazavetődő Sartoris unoka, Bayard. Az ő világa, az „elveszett nemzedék” szemlélete a regény prizmája: ezen át látjuk – ironikus ellenfényben – a polgárháborús déli múltat is. Az idő felbontása-összebogozása a könyv ábrázolásmódja és mondanivalója. Mint minden Faulkner-mű, a Sartoris is korunk sorskérdését faggatja: azt vizsgálja, hogyan birkózik meg a modern tudat a régi időkből rámaradt – éltető és mérgező, megbéklyózó és továbbsegítő – örökséggel.
A Sartoris-ban együtt van a faulkneri univerzum minden későbbi motívuma, jóformán minden későbbi szereplője is. Az olvasó, ha megismerni kívánja ezt az „Újvilágot” – a huszadik század talán legnagyobb regényírói életművét -, a felfedezések valóságos aranybányáját lelheti benne.