William Makepeace Thackeray: A sznobok könyve

Részlet a műből:

(A sznobokról szóló munka szükséges voltának kimutatása a történelem alapján és bizonyítása szerencsés példázatokkal. – Én vagyok az az egyén, akit a végzet szinte kijelölt ennek a munkának az elvégzésére. – Elhivatásomnak szép szavakkal való kifejtése. – Kimutatom, hogy a világ fokozatosan felkészült e Mű és Szerzője fogadására. – A sznobokat éppúgy tanulmányozni kell, mint a természettudomány egyéb tárgyait és ők is az egyetemes Szép (nagy S-sel) egy részét alkotják. – Minden társadalmi rétegben előfordulnak. – Snobley ezredes megkapó példája.) Valamennyien olvastuk már azt a megállapítást (amelynek autentikus voltát nem vonhatom kétségbe, mert honnan tudhassam, hogy mily kutatásokon alapul?) – mondom, valamennyien találkoztunk már azzal a megállapítással, hogy ha valamely kornak, vagy az élet feladatainak valamely Férfire van szükségük, ezt az egyént szükségképpen meg is találják. Így például a francia forradalomban (az olvasó bizonyára örülni fog, hogy ily korán szóbahoztuk), amikor arra volt szükség, hogy a nemzet valami gyógyító szert vegyen be, előkerült Robespierre, mint valóban keserű és émelyítő gyógyszer, amelyet a páciens mohón le is nyelt és végül mégis jobban lett tőle, ugyanígy, amikor szükségesnek mutatkozott, hogy John Bulit kirúgják Amerikából, előlépett Mr. Washington és közmegelégedésre elvégezte ezt a műveletet, hasonlóképpen amikor Aldborough earlje megbetegedett, hirdetés útján előkerült Holloway professzor és piluláival meggyógyította ő lordságát stb. stb.