Kedves barátom, egy kis munkát köldök önnek, amelyről igazságtalanság nélkül nem lehet azt mondani, hogy nincs se farka, se feje, minthogy egészen ellenkezően, egyszerre farok és fej föltevése a kérdésnek és válasz reá. Gondolja meg, kérem, mily csodálatos kényelmet nyult az az összeállitás mindnyájunknak, önnek, nekem és az olvasónak. Ott hagyhatjuk abba, ahol akarjuk, én az álmodozásomat, ön a kéziratot, az olvasó olvasmányát, mert én nem kötöm hozzá ez utóbbi hamar lankadó buzgalmát egy túlfinom bonyodalom végtelen hosszú fonalához. Vegyen ki helyéből egy csigolyát s e kígyózó fantázia két darabja minden nehézség nélkül ujra egyesül. Szaggassa szét több töredékre és látni fogja. hogy minden egyes rész önmagában is megállhat. Remélem, néhány e csonkok közül eléggé élő lesz arra, hogy megnyerje tetszését és mulattassa önt s ezért merem önnek ajánlani a teljes kígyót. Egy kis vallomást kell tennem önnek. Miközben legalább huszadszor lapozgattam Aloysius Bertrand híres Gaspard de la Nuitjét, (e könyvet ismeri ön, én és még néhányan barátaink közül, nincs-e meg minden joga, hogy híresnek neveztessék?) támadt az a gondolatom, hogy megpróbálkozom valami hasonlóval s fölhasználom a modern élet. vagy inkább egy modern és elvontabb élet leírásánál azt az eljárást, amelyet ő alkalmazott a régi, oly sajátságosan festői élet ábrázolásában.
