Bodolay Géza: Versek szebben

Dr. Bodolay Géza 1923. november 22-én szüleien Pápán. A Pápai Református Kollégiumban végezte gimnáziumi tanulmányait, 1941-ben felvették a budapesti Eötvös Collégiumba és a Pázmány Péter Tudományegyetemre magyar-német szakos bölcsészhallgatónak. 1944-ben a német megszállással szembeforduló diákmozgalomban a Görgey zászlóalj egyik alapító tagja volt. majd 1945-től 1947-ig két évet szovjet fogságban töltött a zászlóalj többi tagjával együtt. Onnan 1947-ben jöttek haza, így részt vehetett a világ cserkészeinek moissoni jamboree-ján (Franciaország), mint a magyar regöscserkészek országos vezetőtisztje. 1948-ban fejezte be egyetemi tanulmányait és kinevezett középiskolai tanárként állt munkába. A pesti bölcsészkar dékáni titkára, majd az Oktatási Minisztériumban a bölcsészkarok berendelt előadója lett. Kérésére 1949 őszétől a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusává nevezték ki. Három fiatal egyetemi oktatótársával beszélgetett a kommunista diktatúrát megdöntő demokratikus magyar állam kialakításának lehetőségéről és terveiről. Ezért | társaival együtt letartóztatták és államellenes szervezkedés címén öt év börtönre (1950-54) és tíz év hivatalvesztésre ítélték. Szabadulása után két évet segédmunkásként dolgozott. 1956-tól 1973-ig gimnáziumi tanár volt az Arany János és a Rákóczi Ferenc Gimnáziumokban, ezt követően 1984-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, majd 1984-től 1988-ig docens a debreceni egyetem magyar irodalmi tanszékén. Közben a magyar nyelvoktatás lektoraként kiküldték a varsói egyetemre (1965-70). azután a szentpétervári egyetemen volt docens (1970-72), végül a berlini Humboldt egyetemén a magyar tanszék vendégprofesszora (1973-78). 1948-től bölcsészdoktor, 1965-től az irodalomtudomány kandidátusa. Könyvei mellett számos tudományos tanulmányt és cikkét írt. Tudományos munkáját jelenleg is folytatja. Kutatási területe: az 1848 előtti nyelvművelő és irodalmi diáktársaságok története, a reformkor irodalma, Pápa városának iskolatörténete cs irodalmi kapcsolatai, a hazai és külföldi magyar nyelvoktatás kérdései, fontos ügyének tekinti 15. köznyelvi magánhangzónk, a zárt e kiejtésbeli megőrzésének előmozdítását. A rendszerváltozás után közéleti szerepet is vállalt: a cserkészmozgalomban, a nemzeti ellenállók szövetségében. Legfőbb művei, Irodalmi diáktársaságok / 785-1848 (1963), Petőfi diáktársaságai (1973), A Pápai Kollégium története (társszerzőkkel, 1981). Petőfi Sándor, az üstökös csillag (1999), Vörösmarty vegyes prózai dolgozatai (Vörösmarty Kritikai kiadás, 1999), Vörösmarty, a pedagógus. Jókai és Pápa, Petőfi Pápán címmel tanulmányai jelentek még székesfehérvári és pápai ünnepi tanulmánykötetekben (2(H)I). Néhány nyelvészeti írása: Lehetne-e szebben? (Látóhatár 1975. február) Felvetettem, de elég-e ez? (Vasi Szemle, 1978), Néhány irányelv egy nemét nyelvű magyar nyelvkönyv leíró nyelvtanához: (Magyar Nyelv, 1979), A külföldi magyar nyelvoktatás néhány hangtani és alaktani kérdése (Nyelvtudományi Értesítő 1980.)