Bókay Antal: Köztetek lettem én bolond… (#FK)

Az nyilvánvaló, hogy egyedülálló és eredeti munka lesz mind a József Attila-irodalomban, mind pedig a hazánkban, sajnos, nagyon szegényes irodalompszichiátriai írások között – írja a még kéziratban áttanulmányozott kötetről a neves pszichológus, dr. Buda Béla.
A három tanulmány témája a kései – már beteg – József Attila emberi alakja és költői személyisége. A közös témát azonban a szerzők különböző oldalról és módon közelítik meg. Az első a költő műveit és más szövegeit állítja középpontba és értelmezi a személyiségfejlődés szempontjából. A második a művészi személyiség és sors összefüggéseit elemzi, az emberi és költői magatartás által kiváltott közösségi reakció (a kitaszító megbélyegzés, az ún. stigmatizáció) szemszögéből. A harmadik írás József Attila kezelőorvosa – a később Amerikába kivándorolt, s ott jelentős szakmai hírnevet szerzett – Bak Róbert pszichiáter készítette kóresetleírásokat (pathográfiákat) dolgozza fel, arra a kérdésre keresve választ, milyen betegségben szenvedett a költő.
A tárgy és a szemlélet közössége, illetve a közelítés eltérő volt, így szerencsésen egyenlítődik ki a kötetben, s a három írás egységes művé áll össze. Mint ahogy a nem azonos szakmában tevékenykedő három szerző (egy irodalmár és két pszichiáter) is nemcsak jól kiegészíti, de jótékonyan kontrollálja is egymást.
Elemzéseik céljára a szerzők a legújabb tudományos eredményeket is hasznosító komplex vizsgálati módszert alakítottak ki. Ennek is köszönhetően a kötet irodalomelméleti és pszichológiai tekintetben egyaránt rendkívül gondolatébresztő írás. És – amint az a Valóságban közzétett egyik részlete körül támadt ingerültségből is következtethető – bizonyára vitát kavar majd, ezzel is elősegítve a felvetett problémák jobb tisztázását.