Gergely Ágnes: Lecsukott szemeden át látom

Ez a könyv a jelenlét könyve. A női hangok jelenlétének könyve a kortárs magyar irodalom többszólamú hangjai között. Hosszú évszázadokig, évtizedekig úgy tűnhetett az olvasók számára, hogy ez a hang hiányzott, vagy csak igen halkan szólalhatott meg, folytathatott többszólamú párbeszédet a férfi írók hangjaival. Pedig a nők már évszázadok óta jelen vannak az irodalmi életben, sőt a XIX. század elejétől, a nemzeti irodalom iránti igény megszületésekor, mikor egyre szélesebbé vált mind az olvasók, mind a hivatásos írók köre, amikor megjelentek és elterjedtek az első magyar nyelvű folyóiratok, a nők egyre tudatosabb harcot folytattak azért, hogy a nagyközönségnek is írhassanak, és ne csak azokban a műfajokban, melyeket hagyományosan női műfajokként tartottak számon. Természetesen az irodalmi szerepvállalás körüli viták a nők társadalmi szerepvállalása körüli viták körébe tartoztak, és a felmerülő kérdések is hasonló kérdéseket feszegettek. Lényegében a tradicionális női lét alapvető szerepeit kérdőjelezték meg, mely ugyanúgy vonatkozott a házastársi, családanyai szerepre, mint a társadalomban önálló szerepet vállaló, dolgozó, családfenntartó vagy éppen a közéletben, a kulturális életben fellépő nők, akkoriban újdonságnak számító szerepkörére.