Györe Imre: Az élők napján

Györe Imre 1934-ben, Keszthelyen született. Budapestre újságíró szakos egyetemi hallgatóként került, azóta a fővárosban él. Veseit 1954 óta publikálja, első kötete 1955-ben látott napvilágot. Szerkesztője és egyik legmarkánsabb egyénisége az irodalomtörténeti jelentőségű Tűztánc antológiának (1958). Folyamatosan jelennek meg vers- és drámakötetei: tizenkilenc önálló könyv áll mögötte.
Az élők napján nagyrészt a nyolcvanas évek közepén született költeményeit tartalmazza. Györe Imre most is jellegzetes verstípusban, a maga összetéveszthetetlenül egyéni – sajátosan költőietlenített dikciójával, a marxista gondolati rendszert képviselve önti formába indulatoktól fűtött ellenvéleményeit társadalmi fejlődésünk visszásságait látva, érzékelve. Így emel szót – filozófiai tisztázottságra is törekedve, egyszersmind azonban meggyőző művészi erővel és retorikus lendülettel – többek közt a magyarországi szegények nevében és érdekében helyzetük jobbításáért, s tesz hitet a kommunizmus eszméje mellett. De látszólag magánérdekű felháborodásai is nyilvánvalóan közösségi tartalmúak: önnön gondjainak, nehézségeinek felpanaszolásában, a torz jelenségek szarkasztikus gúnnyal való ostorozásában a döntő szerepet a szociális érzékenység játssza. Az a szociális érzékenység, amely költészetünkben – sajnos – mintha mind kisebb súllyal képviseltetné magát, bár tevő jelenlétére égető szükség volna. Ezért is figyelemre méltóak Györe Imre gondolkodására ösztönző, új versei.