John Donne: Negatív szerelem

Alapvetően drámai lelkiállapot fejez ki a líra. Drámai lelkiállapotot, belső drámát, mely belül, az intellektusban játszódik, cselekménye nincs – írja a XVI-XVII. század fordulóján élt angol költőről fordítója, Ferencz Győző. Míg a konvencionális költészet az ideától közelít a valósághoz (és ezért képtelen túllépni a közhelyrendszeren), addig Donne mindig a konkrét élménytől halad a költői gondolat felé. Ily módon, bár világa az intellektus világa, nagy erővel ragadja meg a fejezi ki ennek az intellektusnak a valóságát. Szinte valamennyi versét a kínzó feszültség, a feloldhatatlan ellentét szorítása jellemzi: a test és a lélek kettőssége, az érzéki és lelki szerelem, a meghasonlott elme, amely önmegfigyelése által sokszorozódik – mind-mind olyan belső megosztottságot szül, amely az ízekre darabolt ritmusban találja meg megfelelő formáját.