Turcsány Péter: Testamentum

Harmincharmadik évembe lépve zárom le a könyvet. Képek helyett egyre inkább a nyelv lappangó, megmutatkozni kívánó szóképei. a szó századvégszó. Magunk kimondása helyett örökség-hagyás. Testamentum. Inkább kései, mint korai. Az Európa tükrébe tekintő nemzedéknek éppen legbensőbb érzéseit kellett megtagadnia, elfelednie, vagy csöndben őrizgetnie. Az elmúlt időszak nehezen összegyűlt, alig kimondott szavai sűrűsödtek össze. Nem akarom, hogy a belénk szúrt tüskék belső elgennyesedése pusztítson ki minket.
Három gyermekem van, megszámlálhatatlanul sok munkaköröm. Gyakorta óránként változik hivatásom: „szociológus”, „garabonciás”, „irodalomszervező”, „poéta”, verstani esszék írója, poétikaoktató – „Deviánsok Orfeusza” „túzokidomár” és Hlebnyikov-fordító. Faggatom a helybeli körök, közösségek közelmúltját, felszámolását, traumáját, értéke vesztett puszták, megőrző dombok szavait őrzöm. Folyamatos párbeszéd holtakkal, élőkkel. Jelent, múltat emésztek. Faggatom Zrínyi Miklóst, Juhász Gyulát: hol helyezkedünk el? Népünk sorsától hova billen a mérleg? Komp-ország, hiány-haza helyett mikorra lehetnénk mérleg-nemzet? Az írástudó képes-e meglelni helyét: a „mérleg közepén”?
Élet és halál koordinátáiban vergődik a szó, szerelem és gyűlölet feszíti kétfelé. A tér és idő közegellenállásait magunk mögött tudva. Tudván a mérlegelő pont tiszta esendőségét. Innentől kezdve az esztétikum is csupán följegyzés az emberiesség tábori jegyzőkönyvébe, „…mindenütt, ahol…”.
Miképpen a Tarisznya (első verseskönyvem címadó szimbóluma) az ásó-kapát nem fogó pásztoremberek évszázados útitársa, úgy a „Testamentom” a jobbágynak és zsellérnek egyetlen alkalma és joga volt, hogy akaratát meghallgassák és esetenként végrehajtsák. Magam is – hozzájuk hasonlóan – szépítés és elhallgatás nélkül kívántam szólni.
Miképp nevem kezdőbetűjének kalligrammája a tartást, a türelmet, a tartósságot, a mérleg két nyelvét, az ölelés mozdulatát sugalmazza – úgy sorsunk is befejezetlen kereszt, amelynek még dolga van a világgal.

TARTALOM:
450
Gondolhatunk-e még… 5
Csillagudvarok 6
visszafelé visszafelé 6
lápi boszorkány 7
néma hattyú 9
vadlúd és farkas 10
szarvas térdel 10
Csöndes üdvözlet 11
Századvégszó, irgalom… I-II 13
Mária, te menekülj! 16
Mona arca a nádas előtt 16
Táltosének, 1967 17
Exhumálás, 1967 18
Testamentum 19
előhang: Üvöltés előtt 19
I. ének 19
II. ének 25
III. ének 32
IV. ének 38
V. ének 44
Végkiárusítás (monológ a Testamentum-hoz) 51
„A város peremén” 54
Füst-múzsa 56
(kivilágított képeslap) 56
(füst-múzsa) 56
(szél az Alföldről) 56
(busz-groteszk) 57
Számvetés 58
Pergető 61
Arthur vissza se néz 63
Nyúlbogyó-ciklus 65
A szavak tánca 71
Néma versek (1-23) (variációs ajánlatok) 72
Zsákból kihullt képek (1-15) (kis örökség) 79
Valahol fáradt tájakon 90
Otthontalan ének, mely kódorog otthon után 91
Északról üzenek délre 93
Pusztulj, valahányszor puszítanak 95
Alkonyharangszó, éhség… (I-II) 97
A vesztesek mérlegén 98
Kárhozottak lázadása 100
Szárnyas pokol vagy a pszichózis krétaköre 104
Rigóének a Városligetben 113
Esti levél 116
Áttörés 118
Megérkezés 121
Kettős Koan 121