Armand Lanoux: Régi szép szerelmek

Kaland volt számomra ez a könyv” – írja előszavában a Watrin őrnagy és a Mit játszanak a hóhér gyermekei című, nálunk is népszerű regények szerzője. Ha kaland volt az írónak, bizonyára kellemes és szórakoztató kaland lesz az olvasónak is. Nem regény, de százával “hever” benne a regénytéma. Lanoux ugyanis az 1900-as évek francia társadalmi és társasági krónikáját, az úgynevezett “Belle Époque”, azaz a “régi, szép idők” korszakát meséli el, élvezetes előadásban, sok szórakoztató anekdotával fűszerezve.
Szinte a korabeli kánkán kavaragásával elevenednek meg ezek az évek. Bepillantunk a felső tízezer kéjlakaiba, a divatos dámák budoárjaiba, de még Félix Faure palotájába is (a köztársasági elnök ugyanis egy pásztorórán lelte halálát), találkozunk a Toulouse-Lautrec albumaiból ismert táncosnőkkel, egy pillanatra felbukkan a hercegnőket hódító Rigó Jancsi alakja, s ellátogatunk a híres mulatókba, kávéházakba, sőt még – hogy teljes legyen a kép – a többé-kevésbé titkos találkahelyekre is.
A nagy- és félvilági hölgyek, a léha udvarlók, a könnyűvérű kurtizánok világa mellett a szerző felidézi az irodalmi kékharisnyák szalonjait, Montmartre és Montparnasse bohémjeit, a csokornyakkendős kupléénekeseket, a külvárosi apacsok, filmszerű elevenséggel varázsolja elénk a századeleji Párizst, de amikor felidézi a sokaktól visszasírt “régi, szép időket”, nemcsak az a cél vezeti, hogy kielégítse az érdekes kultúrtörténetre szomjas közönség kíváncsiságát, hanem egyúttal mindenütt kitér a társadalmi vonatkozásokra, rámutat az uralkodó rétegek kétszínűségére, a munkáslányok nyomorá, a férfi és a nő gazdasági kapcsolatait jellemző erőszakra is. E színes, szórakoztató és tanulságos könyvet Szántó Piroska illusztrációi még vonzóbbá teszik