Bacher Iván: Megyek Budára

Mindent a végtelenségig lehet írni, minden kimeríthetetlen: egy csokor virág és egy hatalmas ország, egy szál ember és egy metropolis, mindről lehet írni háromkötetes trilógiát és egyflekkes szösszenést. Újlipótváros jelene és históriája is – bocsánat a lopott hasonlatért – feneketlen kút, amelyből az idők végeztéig lehet meregetni a történeteket. Harmincezernyi ember, több ezer ház, üzlet, intézmény, neves és névtelen hely, látható és láthatatlan nevezetesség. Egy-egy nagyobb házmonstrumában nagyközségnyi ember él, akiknek élete külön-külön is kész regény. Bolond, aki teljességre tör, és én nem vagyok bolond, vagy ha mégis, hát másként. Dehogyis lehet itt mindent megírni, meg se próbálom, szemezgetek csupán, csak arról referálok, ami elébem bukkan, amibe belebotlok, vagy amit az orrom alá dugnak barátaim, akikből – hál&#039, is- tennek – bőségesen el vagyok látva itt. Csak felírom az elém kerülő dolgokat, mint felírónő ősöm, nagyanyám testvére, Lonci néni, a Britannia söntésének koronázatlan királynője, felírom mindazt, ami elém kerül. Ami ma nem jött elő, benn maradt a hűtőben, konyhában, azt ma nem regisztrálom. Majd legközelebb.
Bácher Iván