Julio Cortázar: Bestiárium

Bestiárium. Van ilyen szó? És mit jelenthet? Latinos töve alapján olyasmit, hogy állatsereglet, állatkert, állatvilág. Körüllengi valami bizonytalanság, ugyanaz a ködfelhő, amely a nagy argentin író első elbeszélésgyűjteményében is benne gomolyog. Mert Cortázar novelláinak jó részében – különösen ezekben a korai, meghökkentő elbeszélésekben, egy nagyra hívatott író megannyi művészi névjegyén, amelyek a nagy Borges árnyékában is ellenállhatatlanul szerzőjük felé fordították Argentína, Spanyol-Amerika és a világ figyelmét – a legváratlanabb, legnyugtalanítóbb vonásait villantja föl egy különben mindennapi valóság, és akkor az már az álom rejtelmes valósága, valami valóságfölötti (netán szürrealista?) és mélylélektani eredetű, modern lidércnyomás, ahonnan már nincs visszatérés a szokványos köznapokba.
És mégis: nem a mai ember mai életének köznapivá lett lidércnyomása ez?