Orhan Pamuk: Hó I.

Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják – vallja Orhan Pamuk.
Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Ez a kérdés foglalkoztatja Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Kars városában zajló különös halálesetekről. Saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él egykori osztálytársa, a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzései, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalom és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe a modernizáció híveivel. Letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból…
Pamuk ebben a művében elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira.