Sőtér István: Az elveszett bárány

Két évtizednyi idő szellemi, erkölcsi körképe ez a nagy lélegzetű, mindvégig érdekfeszítő, izgalmas regény. Főhőse olyan értelmiségi fiatalember, akinek szellemi birtoka: a tudása és az erkölcsisége. Ez egyetlen fegyvere is az egyre fenyegetőbbé váló világban, a második világháború első éveiben, de a háború zűrzavarában és a háború utáni bonyolult, nehéz években is.
Sőtér István egy nemzedék jellegzetes alakjának magatartásformáit vizsgálja regényében, hősének szellem és erkölcsi arculatát rajzolja meg nagy átéléssel, az íróra más műveiben is annyira jellemző összetettséggel, azzal az igyekezettel, hogy a valóságot minden lényeges mozzanatában fölfedje. Ezt a törekvését és igényét szolgálja stílusa is, mely egyszerre esszéisztikus és elemzően realista, de a szürrealizmus jegyeit is magán viseli.