Tóth Béla: Álarcban

A szegedi író új elbeszélései az elmúlt öt-hat évtized viszontagságai közepette sodródó, utat kereső, utat vesztő emberekről szólnak, akik a nagy áramlások sodrában küszködnek az életért, a puszta életben maradásért, s akik hibáikért, megtévedéseikért csőstül kapják a bűnhődést, a vezeklés lelki-erkölcsi kínlódásait. Csupa rendhagyó életsors: az egyik ötvenhat után Brazíliáig sodródik, a másik a francia idegenlégió poklát kapja kalandként, a harmadik tizennyolc évig rostokol búvóhelyén, félve a büntetéstől… s mind így a többiek is, mígnem lelkismeretüktől, társadalmuktól megkapják az igazolást vagy az emberséges felmentést. A problematikus életutak mellett Tóth Bélának szeretett, kedvelt hősei az ellenforradalom ellenében erkölcsiségüket, öntudatukat megőrző tizenkilences vöröskatonák, kommunisták, akik a nyomorúságban is képesek úrá lenni sorsukon, elzárva magukban az emberi helytállás és öntudat igazi forrásait.