Brasnyó István: Kész regény

A Kész regény Brasnyó István azon regényeinek a sorába tartozik, amelyekben nem a történet a fontos, hanem a létezés érzékelése, a van és volt kifejezése, általában pedig az ittlété. A narrátor bevezető mondatfutamai után felhangzik egy haldoklás robaja, mely olyan volt, „mintha valaki a kémény huzatán keresztül szedné a levegőt vagy igyekezne levegőhöz jutni, kapkodva és fuldokolva, és azzal ér véget, hogy „mintha hodály nyílt volna előtte, holott a világ zárt volt, és amikor kinézett az ablakon, „akár a koporsó ablakán keresztúr&#039, nézett volna kifelé vagy befelé. Időtlenségben és tértelen térben van a regény világa, holott a narrátor és azok, akikről mesél, akikről információkat közöl, úgy tetszik, mégis az élet valóságos talaján mozognak, a „földön, főképpen, hogy „az emberiség a földbe szokott veszni. Ez a narrátor vendég a „vendégvilágban, és ilyenként vándorol, ha vándorlásnak lehet nevezni a fizikai értelemben vett járás-kelést, vagy vándorol gondolatban, közeledik asszociációk „járgányain. Valóság és metaforikus képek sorozata következik Brasnyó István regényében az elsőtől az utolsó oldalakig, hogy szövegegyüttesének majdnem a mértani középpontjában a következő rövid bekezdést találjuk: „Bánatos itt minden. Ez a vidék úgy összeszorult, mintha hurokban lenne, s azt is egyre összébb és összébb húzzák. Lassan-lassan már ott feszül az ember nyakán. Létezhetne ennél értelmesebb válasz arra a kérdésre, hogy valaki érti-e? Mi más maradhat hátra, mint szabad asszociációkban gondolkodni? A Kész regény a Szokott-e ősz lenni Paraguayban? és az írmag című regény folytatása.
BORI Imre