Csurka István: Az áldozat imperializmusa

Európa egyetemes irodalomtörténete abból áll, hogy a különféle alkotók hatottak egymásra, így vagy kiegészítették, folytatták, magukévá tették vagy tagadták, továbbépítették, tompították, kiemelték vagy módosították a másik hatását. Sokszólamú zenekar ez, ahol a dirigens és a partitúra láthatatlan, mégis megtörténik a csoda: egységes összhangzattá, halhatatlan szimfóniává áll össze mindaz, amit a legnagyobbak létrehoztak. Csak utólag döbbenünk rá: más nyelven, más nemzetből más vidékről indultak, mégis egyet akartak, azonos igazságot hirdettek, egyazon művet írták, ki-ki a maga nyelvén, a maga szimbólumaival. Ez a kis könyv nagyon fontos magyar és nem magyar igazságok, történelmi tapasztalatok summázata, noha valójában nem akar más lenni, mint A. I. Szolzsenyicin Együtt című műve I. kötetéhez írott terjedelmes reflexió. Hangsúlyozottan magyar adalék egy hangsúlyozottan orosz műhöz. Minden kisiskolás ismeri a varázslatot: ha két egyformán hangolt hangvilla van a szobában, és az egyiket megrezegtetjük, a másik is megszólal. Valami ilyesmi történt e könyv kapcsán is: a Moszkvától nem túl messze élő Szolzsenyicin megírta a múlhatatlan jelentőségű Együttet, aminek hatására a Budapesttől nem messze élő Csurka István megírta Az áldozat imperializmusát. Olyan ez, mint a gótika, azért nem omlik össze a szédítő magasságokba szökellő boltív, mert több irányból tartják az oszlopok.
Fontos könyv, garantáltan nem romlandó igazságokkal, elmúlni nem tudó, és nem akaró feszültségekkel. Ajánljuk szíves figyelmébe.