Gáspári László: A századvégi novella lirizálódásáról

Dolgozatom a modern magyar prózastílus második (kivált a század végi novellával érkező) hullámának erősebb vagy tompítottabb lírai rétegeit olyan egységes stílusötvözetként vizsgálja, amelynek élményi-szándéki háttere a szintézisteremtés kényszere és meghiúsulása, de amely éppen a lirizálódás által e meghiúsulás (szétesés) fokozatos meghaladása is, és ebben az értelemben átmenet a relatív esztétikai minőségtől az értelmezhető realista jelképiség felé.
Ennek a szándéknak megfelelően módszerében több elv hangolódik össze: a szinkrón jellegű műfajelméletet a stílustörténet szempontjaival, a stilisztikai jelenségtanulmány tapasztalatait a prózastílusnak már nem mikrostilisztikai elemzésével egyezteti, míg a hagyományos stilisztikai-nyelvészeti fogalmaakt a modern irányzatok közül leginkább a szövegnyelvészet eredményeivel bővíti…