Palya Bea: Ribizliálom

Belekezdtem, bátor vagyok –
mégis inkább elszaladok.
Kincseim vannak, megírom őket –
kihajítom a számítógépet.
Láthatóvá válok, lehetnék akárki –
de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi.

De hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Orom megmutatni: én így főzök.
Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok – eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.