Sőtér István: Fellegjárás

1939-ben jelent meg Sőtér István első regénye, a Fellegjárás. A regény szereplői Eötvös-kollégisták, akik a két háború közti Magyarország válsághangulatából a maguk teremtette álomvilágba húzódnak vissza, de be kell látniuk, hogy az irracionalizmus varázslata nem megoldás problémáikra.
Aki Sőtér István regényét olvassa – írta Halász Gábor -, egyszerre mintha a vergiliusi alvilág árnyai között járna, körvonalak válnak ki a félhomályból, pillanatokra alakokká sűrűsödnek, hogy azután megint szétfoszoljanak a ködben. Pillanatokra öltenek testet, de milyen intenzív pillanatokra! Vonásaikon ilyenkor belső tűz ragyog át, a bonyolult szervezet legkisebb hajszálere is átvilágítva áll előttünk, mint kigyúló üvegtáblákra feszített miniatúrákon. Két jelenetnek alig van több logikus köze egymáshoz, mint egyik képnek a másikhoz, jellemek a szó hagyományos értelmében aligha válnak ki az egymás utáni testetöltésekből.
Értelmetlen, fiatalos nyüzsgés, céltalan kószálások és még céltalanabb hirtelen, lázas munka, kamaszszerelmek és kölyökmarakodások, ideges félelmek, váratlan bánatok, beszélgetések és séták, tájak és évszakok jelentik a regény cselekményét.