Tereza Boucková: Ha szeretsz egy férfit

… Érkezésem nem váltott ki örömmámort. Ismerik a viccet? Három gyereke van az indiánnak. Elsőszülött fiát Fénysugárnak hívják, második gyerekét, a lányt Fehér Holdnak.
És hogy hívják a harmadikat?
Szakadt Guminak…
Így kezdődik a fiatal s hazájában máris rendkívül népszerű Tereza Bouckovának, az ismert cseh író és volt ellenzéki, Pavel Kohout lányának önéletrajzi ihletésű kisregénye, az Indiánfutás. Igen, Tereza – akárcsak többi írásának hősnője – ilyen nem akart, nem várt gyerek volt az életében és a társadalomban, a hetvenes-nyolcvanas évek közép-európai valóságában. Mindannyiunkon ott volt a stigma, hogy rossz családban, rossz helyre, rossz korban született, rosszul választottak társat. Egész életükben küszködve keresték – és nem mindig találták meg – helyüket a világban, a megalázottak és megszomorítottak sorsára ítéltettek – önhibájukon kívül, a Történelem durva tévedése vagy kaján szeszélye folytán.
Boucková szikrázóan őszinte és szemérmesen kitárulkozó, a hétköznapok tragikumát, abszurditását sok-sok öniróniával és humorral oldó, a gondolatok-érzelmek maximumát a forma minimumába belesűrítő, majdhogynem tőmondatokban írt művei – kisregényei, novellái, modern balladái vagy egyszerűen csak szövegei? – horizontálisan egy-egy teljes élettörténetet ívelnek át, vertikálisan pedig a lélek – a női lélek – legmélyebb zugaiba, legrejtettebb bugyraiba szállnak alá.
Írásai olyanok, mint megannyi miniatűr, művészien megmunkált, áttetsző kristálydarab, amelyek parányi voltuk ellenére mindent elmondanak a kristálygömb milyenségéről, szerkezetéről – közép-európai közelmúltunk és jelenünk, emberi sorsunk nyomorúságáról és nagyszerűségéről.