Tömörkény István: Katona a kötélen

Előjegyezhető

Száz ​esztendővel ezelőtt, 1888. szeptember 24-én este búcsúztatták barátai a katonának bevonuló Tömörkény Istvánt, mert október elsején rukkolt be a normálkaszárnyába, a császári és királyi 46. gyalogezrednek Mars (ma Marx) téri laktanyájába, s innen vonult zászlóaljával együtt – Szarajevóig vasúton, onnan pedig tíznapi gyaloglás után – állomáshelyére, a prijepoljei barakktáborba. Innen küldözgette irodalmi tudósításait a „boszniai katonaéletről”, s ettől kezdve egész írói pályáját végigkísérik katonaemlékeinek remekbe szabott megörökítései. Számtalan cikk, tudósítás, tárca, riport, levél nyersanyagát szolgáltatja ez a nehéz és keserves élményekkel teljes világ, amelynek a „boszniai” esztendő után, a múlt század kilencvenes éveiben három alkalommal is „tartalékos” résztvevője volt az író, és népfölkelő igazolványának tanúsága szerint 1915-ben is alkalmasnak találták még a katonai szolgálatra, s „mikor a háború harmadik nyarán – ahogy Móra Ferenc írta – az öreg katonákat is bekívánta a császár, Pista is menni akart erővel, s úgy felkészült, hogy már a hivatali pénztárakat is átadta nekem”. De azután „lefújták”. A gyűjtemény összeállítója, Péter László, Tömörkény katonatárgyú írásait nem megírásuk, hanem tartalmuk, az emlékek megtörténtének időrendjében sorakoztatta egymás után, s ennek köszönhetően az író katonáskodásának minden lényeges eleme megismerhető ezekből az elbeszélésekből. „Nem hiszem, hogy akad még író, akinek a művei ilyen részletességgel és hitelességgel örökítenék meg a Monarchia katonaéletét”. Bosnyák földön ismerte meg életre szóló élménnyel a kétkezi munkást, a parasztot meg a kubikost. „Ide kellett jönnie – állapította meg róla első életrajzírója, Juhász Gyula –, hogy most már végképpen megismerje a szegedi népet, a magyar parasztot, akivel együtt élt, együtt robotolt, együtt szenvedett és együtt tűrt ebben az idegen világban.” De ennek a kötetnek az „írásai nemcsak egy nagy író életrajzának dokumentumai – olvashatjuk Péter László utószavában –, nemcsak fontos források az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének hiteles történetéhez, hanem – elsősorban – művészi alkotások. Emberi tartalmukkal és ragyogó stílusukkal egyaránt a magyar irodalom klasszikus kincsei.”

Készleten

Kiadó

Kötés típusa

Szerző