Galsai Pongrác: Öltözőtükör

Amikor Bessenyei Ferenc bemegy színházi öltözőjébe, még Bessenyei Ferenc, leül öltözőtükre elé, szembenéz magával, de tíz perc múlva már Othello vagy Galilei néz vissza, ha kemény léptekkel ment sminkelni, Galileiként már a testtartása is megváltozik, s kicsoszog az öltözőből. Három órával később Galilei ül a tükör elé, s Bessenyei áll fel onnan. Ezt a rejtélyt próbálja megfejteni könyvében Galsai Pongrác: 24 színésznek, a közönség kedvenceinek ad fel kérdéseket, mást-mást mindegyiknek, de mindegyik a színészpálya titkairól vall: álmokról és megvalósításokról, sikrerekről és bukásokról, mert mindkettő hozzátartozik e pályához. Ezenkívül persze sok mindenről szó esik még itt, s nem intimitás hajszolása céljából, hanem pusztán azért: ne higgye a néző, hogy a színész élete csak a színpadon élet, a sikerekért meg kell dolgozni keményen, hogy e pálya nemcsak háromórás napi lobogás, hanem huszonegy óra keserves munka is, ha a tulajdonképpeni munkát, ami a színpadon látható, mellékesnek tartanánk.