Hernádi Kriszta: Kánonon túl

Apám rég forgatta fejében a Hernádi evangéliumok megírásának gondolatát. 2004-ben aztán több interjút is készítettem vele életéről, hogy megírandó művében ily módon segítsem. Betegsége végzetesre fordult, és halálos ágyán megbeszéltük, hogy én írom meg a könyvet. Az eredeti koncepció időközben változott: aparegény lett belőle.
A könyv több apokrif evangéliumból áll. A leghosszabb és talán a legfontosabb – hűen az eredeti koncepcióhoz – a Gyula evangélium, amelyben apám valóságos és képzeletbeli dialógusokban meséli el életét, valamint filozófiai, vallási, tudományos elméleteit és arc poeticáját. Kérdéseimre néha verssel vagy prózarészlettel válaszolt. Az apa-lánya dialógusok – valóságosak és képzeletbeliek – mindig a halál transzcendálásáról szólnak.
A szovjet hadifogságot a tizennyolc éves fiú szemével látja. Élet vagy halál határhelyzeteit mutatja meg, és azt firtatja, hogy az életösztön és talán a szerencse karöltve hogy tette ezt a sok szempontból szörnyű tapasztalatot más szempontból gyönyörű és embert formáló, humánumot tanító élménnyé. Gyerekkoráról, szerelmeiről, írói pályájának több fontos pontjáról is izgalmas beszámolót ad.