Steinert Ágota: Kimondott szó-kilőtt nyíl

Ezidén ősszel épp huszonegy éve, hogy egy éjszaka az orosz forradalom és polgárháború moldvai román származású tábornokáról, Mihail Frunzéről (miért is ne épp róla?) elnevezett kirgiz főváros Ala Too nevű szállodájának számomra rendelt szobájában az ágyra ledőlve egy ütött-kopott könyvet kezdte el lapozgatni.
Hosszú és fárasztó nap állt mögöttem. A birodalom központjában eltöltött csaknem egy hetes kötelező (és oly értelmetlen) vesztegelés után aznap hajnalban, még sötéttel szálltam le a repülőről, megérkezvén Kirgizföldre. Kedvesen, barátilag, sőt testvérileg fogadtak. A vendég iránti szeretetteljes tisztelet a hagyományaikból s lényük mélyéből egyaránt fakad. Amidőn megtudták, hogy utazásomat – addigi életem leghosszabb utazását – nem puszta kirándulásra, hanem kultúrájuk, népköltészetük s nem utolsó sorban nyelvük tanulmányozására szánom, attól fogva jóformán a tenyerükön hordoztak. Mire van szükségem, kérdezgették.