Szilágyi János György: Pulszky Károly (#FK)

Pulszky Károlyról írni ma nem minden veszély nélkül való. Munkássága, életsorsa, felemelkedése, meghurcoltatása és bukása számos olyan elemet tartalmaz, amely tendenciózusan aktualizálható és elferdíthető s olyanokat is, amelyeknek aktualitása nyilvánvaló. De a feladat azért sem egyszerű, mert a legutóbbi időben három könyv is – részben vagy egészen – foglalkozott Pulszky személyével és szerepével. Thomas Shapcott, Halász Zoltán és Nemeskürty István szóltak hozzá a témához, de ide idézhetjük Herczeg Ferenc 1985-ben újra kiadott emlékezéseit is, benne A gótikus házzal, a magyar parlamentarizmus kedélyeskedően görbe tükrével. Mindezek a Pulszky-féle történet összes csattanóját felsorolják és megismétlik, ezek nélkül pedig minden új elemzés soványnak tűnhet.
Nem vállalkozhatunk arra, hogy ugyanazt a történetet más szavakkal elismételjük. Nekünk Pulszky Károly teljesen objektív és a szó szoros értelmében véve is tárgyszerű életművét kell feltárnunk, s néhány olyan dokumentumot közzétennünk, amelyek talán a későbbi, immár komplex történeti feldolgozáshoz is adnak némi fogódzót. Nem ígérhetjük, hogy minden nyitott kérdést tisztázni fogunk, s Pulszky rendkívül sajátos személyiségéből fakadóan azt sem kerülhetjük el, hogy néhány problémát csupán hipotetikus úton leszünk kénytelenek körüljárni.