Gyertyán Ervin: Mit ér a film, ha magyar?

Arra ​kaptam megbízást, hogy viszonylag rövid terjedelemben írjam meg a magyar film történetét a kezdetektől napjainkig. Tehát filmművészetünk valamiféle kistükrét vázoljam fel, amelyből a honi és a külföldi olvasó az 1996-os pesti – a tervezett világkiállítás alkalmából idelátogató, s nem utolsó sorban a magyar film régi és új barátainak tábora – fogalmat alkothat magának kultúránk e fontos, s talán a magyar zene mellett nemzetközileg is leginkább számon tartott ágazatának kialakulásáról, fejlődéséről. Engedtem a baráti rábeszélésnek és könnyelműen elvállaltam a feladatot. De amint hozzá kezdtem a munkához, ismét megrohantak a kétségek: megoldható-e ez a feladat? Vagy pontosabban: én meg tudom-e oldani? A terjedelem ugyanis mindig műfajmeghatározó. S a magyar film – akár a magyar honfoglalás milleniuma alkalmából 1896-ban az uralkodóról, Ferencz Józsefről készült hiradófilmtől, akár Ungerleider Mór és Neumann József Projectograph nevű filmgyártó vállalatának 1898-as megalapításától, akár Zsitkovszky Béla 1901-es, A tánc című „kultúrfilmjétől” (amelyet Pekár Gyula egy előadásának illusztrálására készített) számítjuk kezdetét – mindegyik dátum önkényes és bizonytalan – közel száz esztendőre tekint vissza.