Simon Magdolna: Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő, iparművész emlékkiállítása

Részlet a könyvből:

1884-ben, mikor Róth Miksa átvette apja, Róth Zsigmond műhelyét, az üvegfestészet a „fiatal, újonnan felfedezett művészetek közé tartozott. A század elejének romantikus érdeklődését egyaránt felkeltette a középkori ablakok tüzes színeinek szőnyegszerű dekorativitása és az anyagtalan ragyogássá vált anyag transzcendens szépsége.
A középkori technikát azonban újra ki kellett kísérletezni. A 19. század elején a zománcfestéses technika volt a legelterjedtebb, mellyel – igen anyagszerűtlenül -a táblaképekhez hasonló üvegfestményeket készítettek. Majd az alapanyagában színes, de túlságosan tökéletes „víztiszta üvegekből dolgoztak, ám az ilyen üvegfestmények hatása nyers és rikító volt a középkori példákhoz képest 1855-ben Angliában sikerült mesterségesen szennyezett nyersanyagból fúvással ún. antik-üveget előállítani, amely hatásában – a benne lévő buborékok, sötétebb toltok miatt – megközelítette a színes hutaüveget. Ez az anyagában színes üvegtípus már egyaránt alkalmas volt a középkori templomok ablakainak javítására, vagy megújítására, és az újonnan tervezett romantikus, majd historizáló épületek díszítésére. Magyarországon is a korabeli műemlék-helyreállítás keltette életre az üvegfestészetet. Az első műhelyt Simor János győri püspök hozta létre. A győri Héderváry kápolnába négy ablakot tervezett, melyeket Wilfing József kivitelezett. Vermes Ágost 1857-ben alakult soproni műintézete is a műemlékeket látta el ablakokkal.