Dercsényi Dezső: Románkori művészet III.

A román művészetnek az az eddig megismert sajátossága, hogy alakulását, jellegét keletkezésének és fejlődésének területe, annak történelmi és társadalmi helyzete szabta meg, a német művészet e korszakára is jellemző. A feudalizmus kialakulásával keletkező földrajzi, gazdasági, politikai egységek történeti kerete itt talán még alapvetőbben irányította a fejlődést, mert az antik kultúra az országnak csak egy – viszonylag kisebb – részén érvényesült, a helyi hagyomány pedig igen eltérő volt. Ez utóbbihoz kell ugyan számítanunk az antikvitásra támaszkodó karoling művészetet, de fokozott mértékben a nemrég letelepült népek művészi szemléletét és ízlését, amely az előzővel gyökeresen ellentétes volt.
Amidőn tehát a 843-ban megkötött verduni szerződésben Nagy Károly unokái közül Német Lajos megkapta a Rajna vidékét és az attól keletre eső területeket, valamint Bajorországot, az új ország etnikai és politikai tekintetben több törzsi hercegségre oszlott, amelyet a karoling uralom még nem tudott egységessé formálni. A Duna felső folyása mentén fekvő sváb hercegség, a Lech folyótól keletre fekvő Bajorország, a Rajna középső folyása és a Majna melletti frank föld, végül az északi, az Elbáig terjedő Szászország és Thüringia egymástól történeti múltban, társadalmi fejlettségben s nem utolsósorban művészeti hagyományokban igen eltérő területeket foglalt magába. A X. századtól még ide tartozik Lotharingia (a Rajna felső szakasza) is. Ez a mozaikszerűen összerakott kép további színfoltokkal bővül a román stíluskorszak folyamán, hiszen a németek leigázzák az Elbától keletre élő szláv törzseket és többé-kevésbé hatalmuk alá vonják a mai osztrák és cseh területet. Ennek az expanzív politikának következményei a feudalizmus társadalmi formájában hamarosan jelentkeznek is , s kihatása művészeti téren sem volt jelentéktelen. Ennek megértéséhez még tudnunk kell azt is, hogy Németországnak nem volt igazi történelmi, gazdasági vagy kulturális központja, sőt az újjáalakuló német-római császárság ezt a központot Rómában volt kénytelen keresni, ami végleg lehetetlenné tette az egységes birodalom kialakulását.