Hekler Antal: A középkor s a renaissance művészete

Ó-KERESZTÉNY ÉS BIZÁNCI MŰVÉSZET

A mai művészettudomány, mely a lázasan egymást kergető új művészeti irányok mögött tisztán fölismeri a világnézeti küzdelem motorikus erejét, a korszakos stílusváltozások magyarázatát keresve, nem érheti be többé a meglátás módjában s az ábrázolás eszközeinek felfogásában beállott változásokra való utalással. A művészet nemcsak formai, hanem egyben világnézeti probléma, optikai kristályosodási formája az ember lelki és érzésvilágának, a látható és láthatatlan világhoz való viszonyunknak. A lét kérdéseivel szemben való elvi állásfoglalás, mely mint motorikus erő ott lüktet az ember szellemi életének minden megnyilatkozásában, az egyes korszakok művészetében is híven tükröződik.
Az antik, pozitivista világnézet válságának első tünetei már a késő hellenisztikus időkben kísértenek. Az emberek egyre jobban érezték, hogy a hatalmasan föllendült természettudományi világmegismerés a lét végső kérdéseivel szemben tehetetlennek bizonyult. A csalódott és megrendült lelkekben egyre erősebben ébredt föl a vágy az érzékfölötti igazság után. A lét súlypontja ennek nyomán az anyagról a szellemre, a testről a lélekre tolódott át. Mindenfelé fellobogott o a vágy a valódi lelki üdvösség után, melynek egyetlen biztos forrása nem az érzéki tapasztalás, hanem az érzékfölötti megismerés. Ez a vágyódás magyarázza meg a keleti misztériumvallások nagy vonzóerejét s az új platonikus filozófia népszerűségét…